A gyerek amilyen gyorsan megváltoztatják kezdetekben az életünket, olyan gyorsan fel is nőnek, legalábbis én abszolút ezt látom az én gyerekeimen. Az egyik hat éves, a másik pedig tizenkettő. A nagy korkülönbség ellenére nagyon jól kijönnek egymással, nagyon jó és jólnevelt gyerekek, néha már-már azon gondolkodunk a férjemmel, hogy nem kellene-e kicsit rosszabbnak lenniük. Persze olyankor pedig mindig csinálnak valami csínytevést, és meg is egyezünk a férjemmel, hogy jó a nyugalom, inkább legyenek kicsit túlnyugodt gyerekek.
Hatalmas változást látok rajtuk hat éves korban. Mindkettőnél így van. A nagyobbal is így volt és most is azt érzem, hogy valahogy korábban érnek mint a többiek, egy kicsit elkezdenek ugyanis kamaszodni. Kicsit jobban maguknak valók, kevesebbet beszélgetnek és kicsit elkezdenek feleselni is, amit persze nekünk felnőtteknek nem egyszerű kezelni, még akkor sem ha tudjuk hogy miért történik.
Jó dolgok is járnak ezzel azonban. Eszükbe jutnak olyan dolgok, amikre eddig rá sem hederítettek. Például hogy születésnap és névnap ajándékkal jár és köszönteni szoktuk egymást. A kisfiam például most szülinapomra szövetkezett a bátyjával – ez is furcsa, hogy nem az apjával, mint eddig – és tényleg megleptek engem, mert kaptam tőlük egy igen figyelmes gesztust, egy gyönyörű ajándékot egy új iwatch szíj keretében.
Nagyon meglepődtem, mert nem hittem volna, hogy ha nem mondom, akkor rajtam kívül más is észreveszi, hogy sajnos elszakadt a szíjam bújtatója, és épp venni készültem egyet. Gyorsabbak voltak, megleptek és tényleg meg is hatódtam azon, hogy először fordult elő, hogy nem valami kényszermegoldást választottak, hanem figyelmesek voltak és egy hasznos, de meglepő ajándékkal rukkoltak elő számomra. Gyorsan felnőnek, de azért ennek van szép oldala is és meg kell próbálnunk azt is mindig nézni, és nem csak szomorkodni. Én legalábbis igyekszem.